oldalvást szakad
a tél fakó nyála
dermedten kúszik égre
a falak döngölt árnya
jégbe süppedt kapualjban
mintha lyukas ablakok
de csak szemek
elhagyott
tekintetekben űr –
a test csak ténfereg
magát nem találva
a nap fagyott vére
sárgán csordogál alája
