Simu emlékei alapján
A nyolcvanas években történt valahol a legnagyobb tó partján jeles hazánkban.
Apró zöld zászlókkal díszített sátrakban, önkéntes vagy hivatalos környezetvédelmi csapat töltötte idejét, a nyári meleget csapva széjjel fehér vászonkalapokkal felszerelkezve.
Gyulus nem bírta a vérszívókat, allergiás reakciót kiváltó csípésüktől rettegett, mint a fokhagymás kereszttől Drakula kartárs. A Balaton mint tudjuk nem egy száraz tó, így ezek az önhatalmú szárnyas laborasszisztensek ezerszámra taposták a levegőt cérna lábaikkal a megfelelő vércsoportú alanyt kiszemelve maguknak.
Egy kolónia megtámadta Gyulust is. Kiesve az esküvel fogadott környezetvédő szerepkörből egy jó tenyerest küldött a bal combjára. Majdnem „hetet ütött egy csapásra” c. mese jobban sült el, neki csak hatot sikerült szétmaszatolnia a bőrén.
Csakhogy ezt meglátta Fanatic Friderika és már statuálta is a példát. Pelyhedző szőke bajusza alatt levő nyíláson kiordította a rögtönzött csatakiáltást: – Gyilkos! Vesszen az áruló!
Kelet-németországi úszónőket megszégyenítő izomzattal rendelkező Friderika eszeveszett rohanás a közben elkapta a megrémült Gyulus egyik karját, a manuszasszony segítői pedig a másikat és a két lábát fogták satuba.
A maradék csellengők Friderika utasítására letépték az amúgy is csak egy zsanéron billegő budi ajtaját és ráfektették Gyulust, majd rákötözték.
Napnyugtakor bocsájtották vízre a tálca élő szúnyogeledelt.
Többet senki sem hallott róla.
Fanatic Friderika megkapta a környezetvédelmi érdemérem legmagasabb fokozatát kiváló táborvezetéséért és kimagasló emberségéért.
