kong a szív üres harang fekete mélyben ráncos rongydarab öltöm magamra ordító haragtól bűvös arcodat a tér merev kegyetlen félénkséggel nehezedik lassan bömbölő agyamra kong a szív üres a kamra éhezik a lét kezedből tépi ki érzésétekét korog a has az idő vas... az sem zabál keserűbbet bánod-e már, hogy eddig tűrted hogy alvó bolond az ész elutasított nászéjszakája most kesereg az árva szavakból épít hajót a másvilágra kong a has korog a lét dörmöli halkan énekét delet üt unottan az óra szíveden húzza az ekét.
Likes
Nincs hozzászólás