Hetek óta alig volt valami pénze, ami volt, a legszükségesebbre már elköltötte, elég élelmiszer volt otthon a spájzban, ami hónap végéig kitart, ha beosztja. A gyerekek az iskolában és óvodában ettek napközben, csak vacsorát kellett csinálnia. Ő a cégnél, ahol takarított, kapott ebédet. A fizetés tíz nap alatt elfogyott, a lakbér, gáz-, áram-, vízszámlák hamar elvitték.
Egyedül nevelte a három gyerekét már évek óta, viszonylag békésen elvált, gyerektartást persze nem kap, de legalább nyugta van az exférjétől. Nem is akart már mást egész életére, csak hogy nyugalma legyen, és hogy tudjon egészséggel gondoskodni a kiskorú gyerekeiről minél tovább, mert biztosan rászorulnak később is.
Hónap első napja volt, nem jött semmi járadék, volt még kicsi pénz a pénztárcájában, ez volt minden vagyona. Bement a helyi boltba, vett egy karton tejet, ezzel ellesz a család jó pár napig.
– 2695 forint – mondta a pénztáros.
Belekotort az apróba is, 15 forint híján volt annyi nála.
– Csak ennyim van – mondta szégyenkezve.
– Majd legközelebb megadja, vigye csak – mosolygott a pénztáros.
A zsebébe nyúlt örömében, hát pont 15 forint volt még benne:
– Tessék, már meg is van! – nevetett.
Vitte haza a tejet, de a pénztárcája teljesen üresen maradt. Pedig még jó pár nap, míg kap valami fizetést. A postaládánál megállt, látta, ajánlott levél jött az utcalaptól, ahova írni szokott verseket, prózákat. Futott is a postára, mindjárt bezár, péntek délután van, hétfőn nyit ki újra.
A postán az ügyintéző persze ismerte, hozta is már a névre szóló levelet:
– Félretettük, ha jön ma érte, itt van a levél – mondta kedvesen a hölgy.
– Nagyon köszönöm – válaszolta hálásan.
Kint az utcán tépte fel a borítékot, és a gratuláló értesítő levél mellett ott volt 10.000 forint.
– Dicsőség neked, Istenem! – szólt fennhangon, miközben örömmel tette el az Isten pénzét. A mai napért is hálás volt.
(2021. október, harmadik díj)
