Katinkának szeretettel
Hópihécske a sztratoszférában született sokmillió testvérkéjével együtt, felhő mama pocakjában.
Mindegyik testvére más volt és mindegyik gyönyörű, csillogtak-villogtak. A pici kristálytestük törékeny volt. Hópihécske alig várta, hogy útra kelhessen felhőmama pocakjából. Végre eljött az idő.
Lenn a földön elkezdett hullani a hó, Hópihécske alig várta, hogy leérjen.
Fentről látta a házakat, autókat, fákat, a kopasz bokrokat. A korábban leérkezett testvérei már fehérbe borítottak mindent, ami színes volt. Hópihécske élvezte a repülést, majd meglátta a kisbabát, aki az anyukája karján egy hordozóban feküdt. Rászállt a kislányra, vagyis a kislány orra hegyére, mindketten meglepődtek.
A kislány figyelte a hópihéket, próbálta őket elkapni a kicsi kezecskéivel.
Az orrocskáján lévőn meglepődött, majd elmosolyodott, csiklandozta az orrát, csillogott a kicsi nózin a hópihécske, majd boldogan elolvadt.
