Mint egy gejzír, úgy robbantak ki belőle az indulatok.
Bár ő nem izzadt vért, mégis tudta, hogy mennie kell. Nem a világot akarta megváltani, csak önmagát. Régóta hallotta az üvöltést, tudta, hogy várják odaát. Pedig nem így képzelte el. Elméjéből, mint vad, szilaj ménes, törtek ki a rég elfeledett álmok és magukkal vitték azt a véres cafatot, amit mások léleknek hívnak.
Nem maradt senkije, nem maradt semmije, pedig még szinte gyermek, csak éppen ellopták a legkedvesebb játékát. Mivel ölni nem akart érte, hát elindult egy másik világba. Az érzései csaholva szaladgáltak mellette, örömmel vegyes boldogsággal csalódva gazdájukban.
Hiszen a gazda bátor!
Kussoljatok már! – És azzal a lendülettel belerúgott közülük a legerősebbe. Megijedtek. Farkukat a hasuk alá húzva, vonyítva szaladtak szét.
Elég, ha én elmegyek… –- dünnyögte magában
Ti maradjatok mindig az Ő nyomában, de eszetekbe ne jusson bántani! Ez a szabadságotok ára, különben visszajövök és láncra kötlek benneteket. Tudjátok, rossz a hidegben láncra kötve lenni. Én csak tudom, pedig nekem azt mondták, mehetek…
Utoljára szólok neked, te gyáva, szar isten! Ha tényleg vagy, add vissza őt nekem, mert ő az enyém!
Na, mi lesz? Kushadsz? Nem válaszolsz? Akkor készülj, mert ellened megyek! Rettegj tőlem és ne gyere nekem a szeretet-maszlaggal!
Na! Hívj már magadhoz! Megijedtél? Pedig én tiszta vagyok, mint egy kipucolt tályog, te terjeszted gyáván a kórt! Hát gyógyíts meg! Ezt akarom, érted? Parancsolom! Parancsolom én, az ember!
Nem hittem volna, hogy ilyen gyáva, pitiáner vagy. Oké, akkor érted megyek hívás nélkül.
Mi van? Azt mondod gyáva vagyok? Azt mondom, senki vagyok. Őrült vagyok. Sosem voltam józanabb. Neeeeeem! Őt nem szólíthatod magadhoz! Ezt nem engedhetem.
Ez az utazás egyszemélyes, világos? Ennyi lovagiasságot csak elvárhatok tőled, elvégre téged hazudnak istennek.
Félek, le foglak köpni. Hogy letörlöd? Nem vagy te ennyire alázatos. Bizonyítsd be, hogy szeretsz!
Nem tudod, mi? Ne zsarolj, megmondtam, hogy egyedül nekem kell mennem. Én fizetem a számlát! Ő még lehet majd boldog mással.
Hidd el, jobban jársz, ha engem hívsz, mert többé nem tudsz már se megszédíteni, se megállítani! Ennél többet nem adhatok… Ezt el kell fogadnod!
Hogy van az, hogy isten létedre ennyire értetlen vagy? És még van pofád azt mondani, hogy szeretsz engem! Nyilván ezért szarod le, amit neked mondok! Na, rátapintottam a lényegre?
Miért is ne legyek cinikus? Hogy nehogy megsértek vele másokat? Na, ne röhögtess már! Én nem kérek abból a szeretetből, ami ennyire fámárl
Igen, tőle egész másmilyen volt a szeretet. VOLT! Na jó, hagyjuk a meddő szájtépést. Készülj, mert indulok! Megyek már!
És lépett egyet előre…
