Bementem ma délelőtt a lottózóba, hogy szerencsét próbáljak. Nem vagyok igazán tájékozott, hogy milyen lehetőségek vannak, amivel lehetne nyernem. Lottó, totó, meg sorsjegyek ennyit tudok, de nem igazán jártam sosem a szerencse útján. Néhányszor vettem sorsjegyet, csak tapasztalatot nyertem, hogy ne vegyek többet. De ma mégis megszállt valami és bementem. Vettem egy „Szuper Black Jack”-et. Az én pénztárcámhoz képest ez az 500 Ft, amit a szerencsébe fektettem – sok. Nagyon szorítottam, hogy nyerjek. Megvettem és kiültem a sétányon a posta elé a székek egyikére. Messziről kedves dallamokat fújt fülembe a szél. „Ez is egy újabb képzelgés…” – Kökény Attila énekelte és elmosolyogtam magam. Hát igen, lehet csak egy képzelgés. De megkísértem a sorsom és elkezdem kapargatni. Olvasom, hogy ha az egyes asztaloknál az osztó számánál nagyobb számot találok, akkor nyertem. Na rajta, akkor fel a nyerésre! Egyes asztal osztó száma 13. Nekem van 16, 5, 6, 12. A nyereményeső 500 Ft értékű. Akkor én most nyertem? Igen, nyertem, vagyis visszanyertem a sorsjegy árát. Ez már jó hír, felnevettem, na ma úgy látszik mégis szerencsém van. Jött a kettes asztal, itt csak a 15-nél kisebb számok vannak, lemaradtam az ezresről. A hármas asztalnál is hasonló a helyzet csak itt már 5 milliótól búcsúztam. A négyes asztal sem hozott szerencsét. Szóval annyira nem tudott a lelkem megnyugodni, nem érzem, akkora szerencsém van, de legalább a sorsjegy árát visszakaptam. Kicsit pihengettem még mielőtt visszamentem beváltani a hatalmas összeget. Gondoltam, megkapom a loveszt, elverem, ha már ekkora szerencse ért, hogy visszakaptam.
Mi a tanulság ebből? Ugye, nem is kell kimondani 🙂
