Jaj! Jeszenyin – a szerelem! A szerelem madarak vére. Így hullunk el mindahányan, mint aki még soha nem volt sirályröptető kedvébe'. Jaj! Jeszenyin – szárnyaltunk mi? Szárnyalt valaha a lelkünk? Mikor legjobban zuhogott a múlt s égre kellett volna kelni: utolsó tanúnk is eltűnt. Virágok húzták a harangokat, nyírfácska hajtott térdet... Koldus és pópa imádkoztak: öleljen, öleljen hát a bánat! De egyetlen ének ne zengjen teérted!
Likes
Nincs hozzászólás