már elnyíltak a tulipánok a kertben dörögnek májusi egek páfrányok rózsák illata bomlik hajt a szőlő zöldül a fű a méhek porozta cseresznye virág is elhullt már sárga tátika szemez velem piszkebokor alján hever a magány mennék pedig melegebb nyárba várnak öreg csontjaimra leányfalui strandok de dörögnek májusi egek páfrányok rózsák illata bomlik hetvenkét szép tavaszom már megéltem csak lesznek bennem még forró nyarak kiizzadt versek nyomán sárguló ősz hóval fedett telek mert fájna hiányom a naspolya fának alatta kutyánk macskánk nyulunk várna talán lesz még pár boldog évem mielőtt leeresztik a sorompót égi bakterek jönnek száguldó vonatok szememben porzik mellemben sok panasz elherdált szavaim fejemre szállnak vétkeim viszik csőrükben madarak hullajtják fekete földbe bűneim de virágzik belőle égő csipkebokor fehér akácvirág számban elém jönnek magas jegenyék felhők között úszik a hold mutatják végső utam gyéren pislákoló csillagok riadt tekintetű éveim mélybe hullott mondataim Uram lassan ballagnak eléd