Közel ezer ember vonult fel a lakhatáshoz való jogért Budapesten Az Utcáról Lakásba! Egyesület (ULE) és A Város Mindenkié (AVM) október 15-én, vasárnap tartotta meg a 11. Menetet a lakhatáshoz való jogért, amin közel ezren vettek részt. Az ULE és AVM tagjai, szimpatizánsai – több mint harminc csatlakozó szervezet és helyi közösség – azért vonultak föl, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy a lakhatási válság több millió embert érint, és hogy követeljék a kormánytól és a helyi önkormányzatoktól az érdemi lépéseket a lakhatási válság enyhítése érdekében. A Lakásmenet a Nehru partról indult, és az Erzsébet téren ért véget.
A Nehru parton Szegedi Dezső, az AVM aktivistája mondott beszédet. A hajléktalanságot megtapasztalt aktivista személyes tapasztalatain keresztül mutatta be az állami felelősségvállalás hiányát, követelte a lakhatás alapjogként való elismerését.
Az Erzsébet téren további négy beszéd hangzott el. Kovács Vera, az ULE társelnöke és Pálfi Lenke, az ULE munkatársa közös beszédükben kifejtették, a lakhatás mindennek az alapja: elengedhetetlen a társadalmi részvételhez, a mentális egészséghez, a munkába álláshoz és az intim kapcsolatok fenntartásához. Kiemelték az önkormányzati választások fontosságát és követelték minden jelölttől, hogy építsék be programjukba a lakhatási kérdéseket. Ahogy mondták: „A megfizethető lakhatáshoz megfelelő politikai döntéseken keresztül vezet az út.”
Schelb Béla, az ULE Adj munkát! csoportjának tagja beszédében Lakásból Utcára! Egyesületnek hívja az államot, ami rendszerszinten idézi elő a hajléktalanságot és a lakhatási válságot. Olyan vezetők megválasztását szorgalmazza, aki a lakhatás elérhetőségéért és a hajléktalanságban élők mellett állnak ki.
Horváth Ákos, az ADOM Diákmozgalom 19 éves aktivistája a diákok életkezdési nehézségeiről beszélt. Jelenleg Magyarországon nincs elegendő kollégiumi férőhely, óriási terhet jelent az egyetem mellett a lakhatás fenntartása. Számonkérte az államot a korábban megígért, 8000 diák lakhatását biztosító Diákváros meghiúsulásért.
Shakkour Aram, a Szikra Mozgalom elnökségi tagja beszédében a biztos lakhatást közös minimumként emelte ki, melyért közösen kell küzdenie a devizahitelek áldozatainak, a hajléktalanságban élőknek és a velük szolidáris civileknek. Átfogó szociális háló kialakítását szorgalmazza, és közös vízió megalkotását, ami megakadályozza, hogy bárki utcára kerüljön.
Dósa Valéria, az 1 Magyarország Kezdeményezés tagja, debreceni roma értelmiségiként beszédében azt hangsúlyozta, hogy a lakhatási szegénység a roma embereket fokozottan érinti, és a szegregátumok felszámolását, a szociális bérlakások építését követelte. Ahogy elmondta: „Egy Magyarország van, ahol mindenkinek joga van egy emberhez méltó, békés otthonhoz.”
