Aznap különösen korán kelt. Szinte hallotta, ahogy az égi útját bejáró Göncölszekér
megkocogtatja rúdjával az ablakot. Látta a lenyugvó Hajnalcsillag sápadt, párábavesző fényét. A hajnal a
fehér derengésből rózsaszínre váltott, és az égen megjelentek a türkizes, violás színek márványosan
összemosódva. Na meg apró, fehér felhőfoszlányok is látszottak, amitől minden úgy nézett ki, akár az
ünneplőre felsöpört parasztudvar.
Akkor már csak a Napot várta. Először csak erősödő sugaraival simogatta az arcát, majd lángoló,
diadalmas fényesség kelt. Felszikráztak a tetőcserepek, a télben megrogyott göröngyök hátukat
odafordították neki, és fénye végigszántott az egész tájon.
Lassan, mélyet sóhajtva lenyomta a Gyermekotthon nagy, kovácsoltvas kapujának oroszlánfejes
kilincsét, és elindult a közeli buszmegállóhoz felszabadult, reménnyel telt, ám azért kissé remegő szívvel.
2023 augusztus, 3. díj
