Álmomban – pár napja – egyre hull a hó és nagy terepasztalokon zümmögnek kis sínek; apró dízelek tülkölnek sorompók előtt – ébredni volna jó... Magamra kapni vasutas gönceim surranómba lépni, bundámba bújni féltett vörös sapkám fejembe nyomni gyorsan bekapni egyszerű reggelim fütyülve sétálni egy állomásra, hol lányok arca villan lámpafényben rámosolyogni egy pirosruhásra, ki jegyért indul az ablakhoz hátra és dalt szerezni a nagy hóesésben sípra, tárcsára, söprűre, lapátra. *** Tekerni a sorompókart vidáman hallgatni a vadludak gágogását és nézni, nézni a lányok bokáját, majd elindulni mosolyuk nyomában... Álmomban – pár napja – egyre hull a hó elment az utolsó vonat is rendben kerekek robaja szűnik fülemben kivirágzik bennem minden altató; minden ringatás; anyám bús éneke falum hajnali harangkondulása vidám gerle-dal: gyönyörű térzene – Álmomban mintha angyalszárny fénylene ellibben arcomon fehér ruhája szobám „Csendes éj” dallama lengi be...
Likes
Nincs hozzászólás