Az én fenyőfámon nem volt csecse-becse és alatta se volt encsem-bencsem ajándék. Az én fenyőfámon üres tekintet csüngött s rajta sok-sok emlék, mely szótlanul fecseg s nekem nagyon kecses. Alma csüngött a fán, diót akasztott rá apám s anyám is tett-vett s boldogan nevetett. Az én fenyőfám égig ért, alatta csend és vágy lapult, jobbá semmi sem alakult, fenyőfámnak lombja hullt.
Likes
Nincs hozzászólás