A sorsom ismét a fővárosba vetett; Hosszú idő után Budapest visszavár: Engem újra befogad és magába zár Útjaimon most már kézen fogva vezet. A rég látott helyekre, ha visszatérek Megújultan, vagy teljesen megkövülten, Fiatalosan vagy éppen megőszülten Köszöntenek engem, mikor visszanéznek. Meleg szívvel tár elém utcát és teret, És két megfáradt lábam bármerre is jár, megbocsátja nekem a hűtlenségemet. Viszonzást nyer, mit csak a szívemmel kérek A fogadtatásnak nagyon megörültem: Szívem nyugodt már, és semmitől sem félek!