akár az öreg temetők éjféli csöndjében kóborló holtak meglopott emlékeim vissza-vissza járnak bennem megsárgult alkonyokon csüng sok-sok elherdált szó s mint olvadt viaszbábu csöpög rám egykori múltam mennék kegyelmet kérni az eresz alatt dongó darazsaktól takarnám új mondataimmal frissen fúrt járatait a két fanyűvőnek de elsodorta kis örömöm a júliusi zápor söpröm hát tisztára az egykor piszkos járdám billen velem a hintaágy s mennybe mennek kócos álmaim akár a gyilkosok mikor újra tettük helyszínére mennek meglopott emlékeim vissza-visszajárnak bennem megolvadt magányom folyik gyönyörű kokillákba csapolják üstökbe izzadt hajnalok talán elszáll még fölöttem pár versekkel teli fecskepár talán kinyílik ernyőm mielőtt az anyaföldbe csapódok talán lebegek még emlékeim arany zsinórján és élek még pár évet mielőtt végleg halódok
Likes
Nincs hozzászólás