Glóriát vetett rád a tompa utcalámpafény először hagytuk ki huszonhatodikán az ünnepnapi háborúkat hideg volt a kezed az esőtől testedről foszlottak az évek békét akartál nyúlánk lankák felett pihenni Azóta sok reggel elmúlt sok napsütéses óra a kerti színek egy árnyalattal világosabbak lettek a természetben nincsenek stádiumok a gyászra ma öt éve vágtuk ki a körtefákat négy éve korhadt el a diófa két éve jött az első unoka egy éves fejemben ez a számvetés és ez lesz talán az utolsó születésnapunk Az egészségesen rügyező fák fordított tüdőlebeny alakúak az emberi természet mellett szükségszerűen van természeti ember aki szelíd a bokrokkal állatokkal szemben tiszteli a kontinenseket mozgató vizet a fagy formáló erejét tudja a közösségek összetartása szempontjából első a szálerdő majd a ritkás az utolsó a család Fél lábon is kihordjuk ezt a síkságok és hegységek közé szorult életet