703. szám Vers

Minimálbér

Szerző:
– Tudod, nekem a postásunk 
jó hírt nem is nagyon hozhat... 
Nincs már olyan, hogy két szomszéd 
este kártyázva borozgat, 


nem járunk át vendégségbe, 
hozzánk se jön gyakran senki. 
Macskánk enni jött be este, 
aztán éhesebben ment ki. 

Huszadikán hóvége van, 
később jön a kölcsönkérés. 
– Hogy azt miből adjuk vissza? 
Ez egy ötmilliós kérdés... 

Tehetősebb barátaim 
elkapják a tekintetet, 
ha meglátják, hogy az ember 
kissé messzebbről integet – 

ráköszönök. Látja, hogy már 
nincs választás, észrevehet. 
– Hogy vagy, haver? És a család? 
– de mosolya kényszeredett. 

Két mondat, és elbúcsúzik. 
De tudom, ő még barátom. 
Nem szólt, hogy hónapok óta 
nem adtam meg tartozásom... 

– Parizert és lecsókolbászt! 
Most nincs az az olcsóbb fajta? 
Hétszáz? Rosszul olvasható 
ez a dög cédula rajta... 

Még fél kiló kenyér kéne. 
Nem több, hisz' csak ránk száradna! 
A kovászos uborkából 
egyet – na jó, kettőt! – adna? 

... És a hentes – régen ismer – 
látom, hogy a felét írja. 
Lám, mi mindent elviselhet 
egy hentes zsíros papírja... 

Eltelt egy nap. Eggyel hosszabb 
lett a múltam. És a holnap? 
A jövőbe egymás után 
ilyen semmi napok tolnak. 

De örülök minden napnak, 
mert így fogynak a többiek. 
– Ne cigizz, és tovább élhetsz! – 

Ja. Élhetnék. Tovább... 

Minek? 

Kapcsolódó írások