Most, hogy egy ideje egyedül vagyok, úgy gondoltam, változtatnom kellene ezen, így hátkézenfekvő volt, hogy belépek egy társkereső lapra. Mivel ilyen helyen még nem jártam, gondolom, célszerű egy kicsit bemutatkoznom.
Ezért írtam nektek egy beharangozót magamról. Először is, özvegy vagyok, – úgy hiszem. Drága férjem igen daliás ember és kiváló sportoló volt. Sokszoros magyar bajnok volt úszásban. És mégis, hogy milyen nagy rendező az élet, egy szép nyári napon a Margit-hídról a Dunába vetette magát. Pedig messze van tőlünk az a hely, és nem is tudom, honnan volt ennyi spórolt pénze a villamosra. Ugyan az exem testét több éve nem tudták kihalászni a Dunából, de én már feladtam mindent reményt, hiszen máskor soha nem maradt el ennyi ideig bejelentés nélkül.
Mi nagyon szépen éltünk a Ferivel. Semmi oka nem volt, hogy a Dunának menjen. Együtt keltünk, együtt feküdtünk.
Nagyon együtt voltunk, ahogy mostanában divatos mondani. Már a reggeli torna is a meghittség jegyében zajlott. Feri nagyon okos ember volt. Egy hét alatt megtanulta a sípjelzéseimet. Így aztán szépen, folyamatosan tornázott. Az időeredményei sem romlottak az évek során. Három stopperórát nyűttünk el boldog közös éveink alatt. Izgalommentesen éltünk. Én mindig gondoskodtam arról, hogy minden kiszámíthatóan rendben menjen.
Vegyük például az ebédeket. Egy hónapra előre közösen eldöntöttük, hogy mit ebédeljünk. Én diktáltam, és ő beírta egy Excel táblázatba, amit kinyomtattunk, és kitűztük a konyha falára.
Nem volt meglepetés, így elkerültük a stresszt is. Ferikém nagyon precíz ember volt. Hamar elsajátította az útmutatásaim nyomán, hogyan kell a szennyesládába belehajtogatni a levetett ruháját. Öröm volt nézni, ahogy hajladozott a mosógép felett. Imádtam mindig azokat a precíz mozdulatokat, ahogy gondosan kiteregette a ruháimat. Minden harmadik kedden este nyolctól tizenegyig tartottuk meg a nagytakarítást. Sajnos a porszívóval soha nem tudott megbarátkozni. Néha egy kicsit játékosan perlekedtem is vele ezért, de aztán megegyeztünk, hogy ha nem akarja, akkor nem kell bekacsolnia a gépet, elég, ha csak felcsipkedi a szöszöket mindenhonnan. Kimondhatatlanul boldogok voltam. Pirulva bár, de azt is el kell mondanom, hogy a szexuális életünkben teljes volt a harmónia.
Minden második hónap vasárnap délután szerettünk egymáséi lenni. Ilyenkor úgy fél négy és négy között (az időpontra soha nem voltam kényes, mert ebben azért a spontaneitás is fontos) megágyaztunk. Ferikém úgy szerette mindig, ahogy már a legelején megbeszéltük. Először egy nagy nejlont terített az ágyra, majd a lepedőt. Valahogy így szerettük. Aztán beállítottam a kádba, és alaposan lesikáltam. Ez nagyon erotikus volt.
Utána kb. negyed ötkor bebújtunk az ágyba. Fél ötre már végeztünk is. Ha netán valamiért nem sikerült, nem okozott problémát, hiszen tudtuk, hogy még előttünk az élet, és évi hattal számolva van még legalább százhúsz alkalmunk erre. Sajnos gyerekünk nem születhetett, gondolom, a Ferikém miatt, de ezt én sohasem éreztettem vele. Az anyagiak sem tudtak soha közénk állni, pedig a legtöbb ütközési pont a rossz házasságokban a pénz miatt van.
Takarékoskodtunk, így mindenre jutott rávaló.
Gyönyörű szép sírhelyet és a hozzá való márványt is megvettük. Nagyon elegáns darab.
Ugyan volt egy kisebb vitánk, hogy milyen évszámot írjunk elhalálozásnak, de aztán eldöntöttem.
Ferikém mindig kapott zsebpénz.
Soha nem hagytam, hogy pénz nélkül menjen el itthonról. Hol egy húszast, hol egy ötvenest
kapott, s ezt aztán összegyűjtve volt miből megvennie a karácsonyi ajándékomat. Sok irigyünk volt, mert mi ilyen szépen csendben és nagy boldogságban éldegéltünk.
Kedves igen tisztelt tárkereső férfiak! Repesve várom bemutatkozó válaszleveleiteket, folyó 6-án 10 órára. Eljövendő boldogságunk ígéretében bízva, szeretettel,
Angyalka
Ui. döntöttem, a leveletek ezerkétszáz karakter terjedelmű legyen!
