Eses: Menekülés

A felszínre törő infantilizmus, csak eszköz. Mögötte ott leselkednek a mindent megmételyező, bénító félelmek. Ide zsúfolódott be mind. A hétköznapiak és a meg nem nevezhető, nagy félelmek is. Hogy egyedül vagy magaddal. Nagyon egyedül, hiába vannak körülötted még tucatnyian a nap minden egyes, rohadt percében.
A félelem a foglyok végzete. Észrevétlenül lopózik beléd, a nagyon vágyott gazdatestbe. Besurran a nappalokba, az éjszakákba, belerágja magát az összes hajnalodba. Beköltözik a várakozásba. Beköltözik a reménybe. Beköltözik a lemondásba. Nem lehet meghatározni. Nem lehet tetten érni. Nem lehet megfékezni. Nem lehet kibírni. Sem ésszel, sem logikával, sem csellel, sem erőszakkal.
Átitat mindent. Kocsonyás, ellenálhatatlan és szívós. Felőröl, ledarál, kizsigerel, szétmarcangol, kikészít. Lenyúzza a bőrt a kezeidről, a lábaidról, a hasadról, a hátadról, a fejedről. Megzabálja a szemgolyóid, a dobhártyáid. Befurakszik a hónaljadba, a heréidbe, a vesédbe, a májadba. Szétlapítja a beleket, az agyat, a hólyagot. Bele eszi magát a rostokba. Megbénítja az idegpályákat. Kivasalja az agytekervényeket. Eltömíti a pórusokat, a mirigyeket, az ereket. Lelassítja a vérkeringést, a levegőt molekulákra bontva, kiszívja belőled az oxigént. Megöli a spermákat.
A jeges veríték, a nyomasztóan kattogó idő, az ágyszomszéd hörgő horkolása. Fingás, böfögés, köhögés, harákolás. Nyikorgó vaságyak. Falra vetített rácsok a hideg fényben, gondolataid feketére fagyott lenyomata.
Megmenekülhetsz. Benyelhetsz egy marék altatót, egy jóképű pengét, ólmot, drótot, tűt. Felkötheted magad az ablakrácsra. Felvághatod az ereidet. Ha akarod, a kezeden, ha akarod, a torkodon, ha akarod, a hasadon. Felszúrhatod a bőröd. Benzint fecskendezhetsz a tüdődbe. Cérnát fűzhetsz a szarba, gombot varrhatsz a térdedre. Eltörheted a csontjaidat. Neki rohanhatsz fejjel előre a falnak.
Gubbaszthatsz kényszerzubbonyban gumiszobában, mint egy gigantikus buddha-galamb. Fekhetsz rácsos ágyban, vagy koszlott rabkórházi műtőasztalon. Üveges szemekkel üvölthetsz, mert félsz, mert egyedül vagy, mert csődöt mondtál.
Tudod, hogy magadra maradtál. Tudod, hogy magadra maradsz. Azt hiszik, ismernek. Csődöd nyilvánvaló és gusztustalan. Semmirekellő pszichopata vagy. Kallódó szemét a sitten. Ti, kintiek kúrtok szét engem, és fanyalogva fordultok el a roncsok láttán. Tuti menekülés, mi?

0