Deprecated: Unparenthesized `a ? b : c ? d : e` is deprecated. Use either `(a ? b : c) ? d : e` or `a ? b : (c ? d : e)` in /home/menhelyh/public_html/fedelnelkul.hu/wp-content/plugins/js_composer/include/classes/editors/class-vc-frontend-editor.php on line 644

Deprecated: The each() function is deprecated. This message will be suppressed on further calls in /home/menhelyh/public_html/fedelnelkul.hu/wp-content/plugins/js_composer/include/classes/core/class-vc-mapper.php on line 111
Würtz Jr. – Fedélnélkül
701. szám Sztárinterjú

Würtz Jr.

Szerző:

Imagine

Baráti beszélgetés Würtz Jr.-ral

Fedél Nélkül 2021. június 17. 701. szám

Hosszas unszolás, rábeszélés után sikerült rávenni Würtz Ádám Juniort arra, hogy megossza velünk eddigi 64 éve Odüsszeiáját, hiszen alapelve, hogy beszéljenek helyette a képei. Az, hogy mégis megeredt a nyelve, gyerekkori barátságunknak, és anno a Fiatal Művészek Klubjában együtt töltött kellemes óráknak köszönhető. Ádám már akkor is kitűnt a küllemével, viselkedésével, és nem utolsó sorban a tehetségével. Ő volt az, aki nem felvette az akkor divatos hippi cuccokat, hanem viselte is őket, mert neki ez volt az igazi zubbonya, a „rangjelzése”, nem kellett álcákat aggatnia magára, hogy hiteles legyen. A csajozás, bulizás, a kemény zenehallgatás, koncertre járás a vérkeringése része volt. És ebbe még az alkotás is belefért. De még hogy! Szemtelenül fiatalon felkérték könyv illusztrációk készítésére. A legismertebb galériákba tért be, és olyan áron kínálta munkáit, mint a „nagyok”. Mikor ezen megdöbbent a galéria vezetője, akkor sem adta alább. És vették a képeket. Nem azért, mert Würtz (hiszen a papa abban az időben a legismertebb, és elismertebb alkotók egyike volt), hanem a saját, egyedi stílusa végett. Saját jogán! Na, de többet nem árulok el róla, hadd beszélje el ő, mi történt azóta.

Ki az a Würtz Ádám?
Würtz Ádám Jr. felpillant, s így válaszol:
Az édesapám. Aki a maga idejében a szakma által elismert grafikus és a legfoglalkoztatottabb illusztrátor volt. Gondolj csak a Winnetou-ra, a Nagy Indián Könyvre, stb. Én Würtz Jr. vagyok, ahogy ezt munkáim szignóján is láthatod.

Bizony láttam, különleges képeken néhány éve a Gellért téri galériában, az A Látómeződön Kívül című kiállításodon. Az a színvilág, azok a formák, a miniatűrbe zárt tanulságok…. egészen elbűvölt!
Vetted az üzeneteket? – kérdez vissza Würtz Jr.

Kevés ahhoz néhány óra, hangzik a válaszom, belegondolva az aprólékos munkával megalkotott képek zugaiban megbújó rejtvényekbe. Még jó, hogy a könyved is megvan és volt időm megemészteni a képeket. (A kiállítással azonos című könyv Würtz Jr. 60. születésnapjára készült 2017-ben – a szerk.) Gondolom, elsöprő sikere volt!
Ádám szelíden mosolyog, szemüvege fölé emelkedik a szemöldöke, s csak annyit mond:
Nem jó ajtón jöttem be! Túl sokáig voltam távol, elfelejtettem a „járást”.
Na, akkor ezt most hagyjuk! Merre is jártál?
Felfedező úton! Felfedeztem a világból egy keveset, és jó sokat magamból. 1981 óta kb. 15 évet töltöttem külföldön. Elsősorban Amerikában, de éltem Brüsszelben, jártam Norvégiában, Izlandon, Görögországban, Hollandiában, Turks és Caicos szigeteken, az Emirátusokban, sokfelé.

Hol találkoztál először a hajléktalansággal?
1981-ben, az USA-ban. Számomra megdöbbentő volt. Most pedig az a megdöbbentő, hogy itthon hasonló helyzetet tapasztalok. Pedig lehetne ezt másként is csinálni.

Na! Halljuk a receptet!
Hollandiában úgy oldották meg, hogy úgynevezett „szociálét” kapnak az emberek, tehát egy olyan összeget, amelyből tudnak bérelni egy szerény lakást, jut élelmiszerre, sőt még szórakozásra is, hiszen az is jár az embernek, ha teljes életet akar élni.

Igen, ehhez hasonló működik Norvégiában is. Amikor negyedmagammal képviseltük a magyar szegényeket Brüsszelben, tíz éve, a norvég küldött azt hitte, viccelek, amikor elmondtam neki, hogy itt kevesebb, mint 100 eurót kap egy hajléktalan. Ő 1300-at kapott. Akkor! És ez ellen még lázadtak is, mert ennyiből nem tudtak külföldre menni koncertre.
Bizony, lenne mit tanulnunk az északiaktól. Mindenekelőtt toleranciát, humánumot, egymás elfogadását, a kölcsönös tiszteletet.

Apropó, elfogadás. A feleséged, Csilla, 28 évig diplomata volt, ami látszik is a megjelenésén, te viszont a magad által készített ékszereiddel, és az egész fazonoddal egészen mást üzensz magadról. Főleg, amikor a Harley Davidson motorodon látlak. Mintha a „Szelíd motorosok” című filmből léptél volna ki.
Ádám mosolyog, megvonja a vállát, végig mutat magán, és csak ennyit mond:
Mindig is szabad ember voltam! És ezt a külsőmmel is közvetítem.

Mit jelent számodra a szabadság?
A szabadság? Elméletben működik, de a gyakorlása mindennapi feladat. Megtartani magam annak, amilyen vagyok. Hitelesen lenni egyszerre magyarnak és világpolgárnak. „Elkülönböződni” a munkámban, és teremteni egy olyan egyedi világot, amilyennek csak én látom a körülöttem levő dolgokat. És nem utolsó sorban meg is mutatni, Ady szavaival, „hogy látva lássanak”. A megfejtendő titkokkal, felfedezésre váró rejtvényekkel, hogy megkaphassa a szemlélődő a mesterhármast: 1. Rácsodálkozás. 2. Megismerés. 3. Rádöbbenés!

Egyébként van is egy kritika, ami ezt mélyebben, szakszerűbben megérteti velünk, mint azt én ecsetelni tudnám. Lehet idézni itt a szövegben?
Természetesen!
„A perfekcionizmus kizárhatatlanul része az eszköztárának. Lázadó ifjúként azonban minden erejével arra törekedett, hogy tematikájában, alkotói mondanivalója kifejtésében a lehető legjobban „elkülönböződjék” a nagy elődöktől. Pályája első szakaszára a Harold Bloom (irodalomkritikus) által leírt „hatás-iszony” elmélet a legjellemzőbb. Ez az „elkülönböződés” önreflexív, önirónikus intellektuális utat jelent számára. Miközben a neoavantgarde széles és meghökkentő gesztusokkal tobzódott a kortárs galériákban, Würtz Jr. rendkívüli, szinte rembrandti precizitással, alázattal és ihletettséggel metszette rézkarcait. A választott, archaizáló technikával azonban szöges ellentétben állt az eljövendő korok problémáit, paradigma mélységű változásait vizionáló témaválasztás. Würtz Jr. korai munkáiban 20-30 évnyit tekintett előre. A 70-es, 80-as években készített alkotásai az ezredforduló utáni fiatal nézők számára váltak igazán érthetővé, a felismerés katartikus élményével ajándékozva meg őket. Álomszerű montázsaiban kíborgok és a múlt század 30-as éveiben megálmodott futurisztikus szerkezetek köré szerveződnek szövevényes képi történetei. Előrevetítik a steampunk irányzatot csakúgy, mint az ezredforduló utáni infokommunikációs világ fraktálszerű mintázataiból összecsomózódó történetmorzsákat, a felszínes közösségeket és a társas elidegenedést. Pályája során ez a kettőség (archaizáló eszközökkel megfogalmazott futurisztikus fragmentálódó világ) éteri magasságokba emelkedik. Egyre finomabb, szinte mikroszkopikus részleteket megragadva rögzíti az egyre tágabb, egyre sokszínűbben értelmezhető univerzum szinte észrevehetetlen, rejtett üzeneteit. Kézművessége elemi erővel hat. Képeinek sok ezernyi apró részlete egyenként, az egész alkotásra jellemző műgonddal kerülnek a vászonra, papírra, vagy karcolódnak a rézlemezre, mint szigorúan megkomponált vizuális szimfóniák. Időtlenül képesek elvarázsolni a nézőt, aki számára mindig újabb és újabb történetek bontakoznak ki. Pályafutása során 19 önálló kiállítása volt, ebből három az USA-ban, de kiállított Belgiumban, Ausztriában, Olaszországban és Luxemburgban is. Képei a világ számos országában „dolgoznak” az otthonok falain. Miért bámuljuk oly elkötelezetten az éjszakai égboltot, miért fürkésszük évmilliók óta a csillagképeket?
Aki tudja a választ, érti Würtz Jr. művészetét is.”

Mindent sikerült kipipálnod a bakancslistádról?
Sok mindent, de a lista mindig újraíródik.

Emlékszem a Fiatal Művészek Klubjában még Woodstock volt az egyik célállomás. Megvolt?
Meg.

De ugye nem gyalog?
Harley Davidson-on, természetesen!

Terveid?
Teszem a dolgom. Folyamatosan alkotok, és igyekszem édesapám emlékét is életben tartani. Az ő zsenialitása nem kérdés, ahogy ezt életében be is bizonyította, és a kollégák is elismerték. Hogy miért nincs most a „helyén”? Hát ez érdekes kérdés.

Mit üzensz a hajléktalan embereknek?
Nem nekik üzenek. Hanem a többieknek! Bárki kerülhet ilyen helyzetbe saját, vagy más hibájából. Mindenkinek jár a tisztelet, és megértés. Vajon hogyan viselkedne ilyen helyzetben az, aki most keményen ítélkezik? A mi dolgunk az, hogy a mindenkori hatalmat rávegyük arra, hogy gondoskodjon elesett embertársainkról. Mi pedig inkább segítsünk, mintsem pálcát törjünk valaki felett, akinek nem ismerjük az élete útját. Fedél nélkül átíródnak a szabályok.

Kapcsolódó írások


Notice: ob_end_flush(): failed to send buffer of zlib output compression (0) in /home/menhelyh/public_html/fedelnelkul.hu/wp-includes/functions.php on line 4556