Lebontom múltam, szép tisztára mosom.
Újjászülettem okos szelídségre.
Juhok voltak már, rég nem látták nyomom,
terelem napjaim okos hűségre.
Sebzett álmaim nehogy megfagyjanak,
majd meg ne álljak Uram, vonzd magadhoz
sebből vérző el nem múló kínjukat,
jönnek égő szavak, térek magamhoz.
Hol vannak már a bús halotti torok?
Leszek sugár mindenki börtönében,
szelídség, kétezer éves illatok.
Anyám tudta, éjjel róla álmodok –
mindent elmosó zápor, égi fénnyel
majd takarjatok be hűvös alkonyok.
