Anyám tudta, éjjel róla álmodok –
szalmával kibélelt matrac volt ágyam,
szemei fénylő, áttetsző csillagok,
fején csodálatos glóriát láttam.
Mesélt apámról, akit nem ismertem,
ötvennyolc évét marta el a kaszás.
Filléres kaptafák árából ettem,
már bennem élt a költő, de zúzmarás
volt telem, nyaram tele szenvedéssel,
tavaszom virág nélküli bolondság,
őszöm lombok nélküli szenvedéllyel.
Boldog gyermekkor volt, sok csínytevéssel.
Felnőttem, lettem gyönyörű parázslás,
mindent elmosó zápor, égi fénnyel.
