Hidegvérrel mértem csapást arra,
ki lehettem volna.
Drogokkal mérgeztem folyamatosan,
engedtem a világnak, elfogadtam a fegyvert.
Falhoz állítottam, kivégző osztag elé,
jéghideg szemeit nem feledem.
És a szavak, miket suttogott: Húzd meg!
Térddel rogyott a fagyos talajra.
Magamhoz szorítom ezer sebből
vérző testét és nem engedem.
Megszakad érte a szívem,
őrültségben merülök el.
Éjjeleken halk lépteire riadok föl,
oly messzire menekülök, amennyire csak lehet.
Hideg leheletét nyakamon érzem,
csontkezét torkomon, édes, szorító ölelés.
