Gyantaforradás csöndjének
a folyópart zörrenő nádja
üzen: – rozsdára csorgót –
Költött tavasszal a szárcsa!
Fölfelé törő kopott fenyőkön
vörhenyes, kérget ráncoló
hánccsá foszlott a múló idő,
akác, s tölgy koszorúin
rozsdállnak az őszi árnyak.
– fogy a lomb, nőnek a házak –
Nem társul Karácsonyillat
a víz fölkúszó mocsárszagához,
kopjafás törzsekre bámul
a szürkére mosott álmos folyó.
Rozsdákról csorduló csönd
kérdését víz felé szél fuvolázza: –
Zöldellő tavaszi nádasban
költ-e majd jövőre a szárcsa?
