Nem űzöm kívül, mélybe kell mennem.
Mutasd az utat, hangfényű lámpás,
világítsd meg a fényhangot bennem,
szelídüljön a riadt kiáltás.
Utamat állják a rozsdás romok!
Ronccsal telt bányám takarítom már,
kohóba hányom, és én is olvadok.
tisztító tűz mögött ha engem várnál,
nyújtanád kezed, mikor érkezem,
de selyemével köt földszagú köd,
magához húz és újból vétkezem.
A fény ismét az opálba tűnő,
kavarognak a tejszínű ködök,
mély bennem a köd, mögötte ül Ő.
