Törvényben megbúvó értelem
zajoktól megfakult – fénytelen.
Létünk, oly parttalan sárpatak,
másoknak bűne is rátapad.
Kórossá torzult az alkalom:
képzetünk néz ki vak ablakon.
Talán, majd, halálban megleled
előled bujdokló’ Istened!
Megromlott elmékből bűn oson
öntelten kérkedő hangokon.
Kényszerek mentén az életek,
s magányok csöndje is szétreped.
Szép, zengő vibrátó értelem
eltorzult zörejjé – féktelen.
