Hazafele tartottam az iskolából, talán hetedikes lehettem. A falu egyik végén laktunk, az iskola a település másik felén épült fel. Nagy világos termekkel, fehér falaival, két lépcsőjével, ami az emeletről vezetett a földszinti nagy aulába, igazán impozáns látványt nyújtott. Mellette szomorkodott a régi intézmény. Egyszintes mivolta eltörpült büszke utódja árnyékában. Sárga, beázott falaival, szutykos lábazatával annyira öregnek tűnt. A kicsik az újban kezdtek, aztán idővel átkerültek a régibe, ahogy a mi osztályunk is harmadikos korunkban. Ott történt a poros udvaron, tornaórán, hogy Szabó Attila, a legerősebb fiú dobta meg úgy a labdát, hogy majdnem áthaladt a gyomromon lyukat ütve a bordáim között. A földön fekve magzatpózban szorítottam magamhoz a barna golyóbist, amit így vagy úgy, de kivédtem.
Ahogy bicajoztam, az ebéden járt az eszem, vajon mit főzött anyu.
A méhés’ bácsi drótkerítése mellett haladtam, amikor megéreztem a szúrást az arcomon. A kormányt elengedve, odakaptam az egyik kezemmel. A halott méh a kezemben maradt. Kiejtettem, majd rémülten vágtattam haza, dehogy érdekelt már az ebéd.
Otthon anyám megnézte a csípést, ecetes ruhával lemosta, majd visszaküldött, hogy keressem meg az orvost. Indulhattam, ismét a piros kemping bicajjal, egészen a jó pár kilométerre fekvő iskolán túl a kastélyhoz, ahol az orvosi rendelő és a patika is működött.
Élénken emlékszem arra a szívszorító ijedelemre, amikor az életemért tekertem. A pék Marci bácsi előtt járhattam, egyharmada volt hátra az útnak a kastélyig, mikor a könyökhajlatomban észrevettem a vékony piros vonalat. Mint kúszó cérna a vékony fehér bőr alatt, mintha valaki húzná, gyorsan haladt az apró ér.
Arra emlékeztem, hogy a vérmérgezésnél fordul ilyen elő, és az halálos. Legalábbis valaki ezt mondta, mikor egy a faluban élő fiatal hentes megszúrta magát egy csirkecsonttal, így járt. Nem ismertem a férfit, de elhittem, amit mondtak, hisz a felnőttek mindig igazat mondanak, így tanították nekem.
A félelem a torkomba küldte a dobbanásokat, a rémült motor a mellkasomból szinte kiszakadt, úgy rákezdte az iramot.
Akkor hittem először azt, hogy vége.
Az orvos aztán egy injekcióval visszahozott.
