A civil ember nem tudja, milyen egy akár naponta változó társaságba beépülni, alkalmazkodni. Sajnos hajléktalan közösségek, a szó igazi értelmében csak nagyon ritkán alakulnak ki. Ennek magyarázata az utcai irdatlan körülményekben találhatók. A döntéshozók a hajléktalan szállók és menedékek embertelen viszonyaival képesek az utcát is felülmúlni.
Emberek utazását tervezik a Marsra. Tudatában vannak a tudósok annak, hogy nagyon nehéz nyolc embert akár száz négyzetméteren is összezárni hónapokra. Ebből a szempontból is válogatni kell, pusztán maga az emberi kapcsolatrendszer lerombolhatja a sok ezer milliárd dolláros vállalkozást, még csak pénz sem kell hozzá.
Az emberi kapcsolatok rombolni igazán a lehetetlen körülmények következtében tudnak. Egy hajléktalan szállón, ahol adott esetben egy embernek nyolc köbméter jut, bőven van lehetőség a konfliktusra. Kitérni előle szinte lehetetlen. Az embertelen körülmények, emberhez méltatlan viselkedést is eredményeznek. Nem tűnik fel senkinek, hogy emberekről van szó? Nem tűnik fel senkinek, hogy nincs valós segítség? Nem kellene az illetékeseknek kihúznia a fejét végre a homokból? Ami történik, az káros és veszélyes.
Primitív körülmények, primitív reakciók. Az önjelölt alfa hímek mosolygásra ingerlő produkciókat mutatnak be. Egy harminc fős társaságban általában huszonöt ember már jóval túllépett a törzsfejlődés ezen fokán, de az az öt minden nap csatába száll.
Az ő tudatukban mind a harminc ember versenytárs, csak vannak olyanok, akik dominanciájukat elismerik, be sem szállnak a ringbe. Természetesen nem így van, az emberek többségéről elmondható, hogy távolról szemléli az alfa jelöltek bohózatát, melynek végkifejlete például a távkapcsoló birtoklása, adott esetben pozíció az intézmény vezetője ülepének karbantartásában, állandó hely a vacsoránál, és egyéb hasonló előnyök elérése.
A kialakuló rangsorban komoly szerepe van a fizikai kondícióknak, de egy kisebb kaliberű, de eszes jelölt akár köthet szövetséget az alfa hímmel, mondjuk egy második helyért cserébe, különböző intrikák kivitelezésére. Az egész ügy alapjában véve nagyon szórakoztató és keserves egyben.
Érdekes, hogy a kialakuló alfa kaszt általában szerencsére a saját maguk közötti viszonyok folyamatos alakításában kiéli magát. A csendes többség megtűri őket. Amennyiben a csoport elfogad egy belső vezetőt – ami gyakori –, az általában nem tartozik az alfák közé.
Az állatvilágban az alfa komoly szerepet vállal a csoportban, cserébe a szaporodás lehetőségéért a hétköznapokban. Gondoljunk csak a zsákmányszerzésre, a falka védelmére. Korunkban viszont ezekben a csökevény közösségekben nincs ilyen szerepük. Csupán öncélú, pitiáner ügyekben törnek előre, döntően egymás közt.
Ahogy észrevettem, hölgy társaságban a helyzet sokkal komolyabb. Nem ritka a szájtépés mellett a hajtépés sem. Előfordulnak sírógörcsök, rohamok. A hölgyek nagyon nehezen viselik a zsúfoltságot.
Az emberekből a lehetetlen körülmények, lehetetlen kapcsolatrendszereket generálnak. Hiába lenne ordító szükségük a hajléktalanoknak saját közösségeikre, a szociális munkások gazdag ilyen irányú ismereteihez semmi tárgyi valóság, semmi gyakorlat nem társul.
Nem anyagi korlátokról, ellenkezőleg, pénz pocsékolásról van szó, nem használjuk ki a kvalifikált munkaerőt. A Mars utazás költségvetésében sem fog komoly tételt jelenteni a csapat kialakítására fordított összeg, de a súly mégis komoly.
