Gedeon Andor indíttatására
Sok volt az asztalnál az éhes száj?
Vagy rájött anyád, hogy a születésed fájt?
Esetleg börtönbe zárták a papát?
Vagy egyszerűen a szülőszobában hagyott az „anyád”?
Mindegy, mi az ok.
„Zaciban” vagyok!
Kemény a nevelő, hisz az élet is kemény,
Ne képzeld, hogy eljövő életed hősi költemény,
Vagy ha lány vagy, leányregény.
Nem tehetsz mást! Legyél kemény!
Mindegy, mi az ok.
„Zaciban” vagyok!
És persze vannak a társak.
A kisebbek félősek, a nagyok durvábbak,
Akit taposnak, az vissza akarja adni,
Persze nem annak, akitől újra vissza is lehet kapni.
Mindegy, mi az ok.
„Zaciban” vagyok!
Kevés a kaja, és pocsék,
És még verekedni is kell ezért a fosért!
Napközben ki kell magadért állni,
Csak éjjel lehet sírni, vagy bepisálni.
Mindegy, mi az ok.
„Zaciban” vagyok!
De vannak páran, kik gyereknek látnak,
Nem „kis szaros”-nak vagy homokzsáknak,
Ők az igazi nevelők.
Ők adnak a túléléshez erőt!
Mindegy, mi az ok.
Ők az angyalok!
Ha felnőttél. Már ki is vagy hajítva,
Börtönbe kerülsz vagy leszel alkoholista?
És akit mami nevelt, és jó esetben a papi,
Sose fog megérteni!
Mindegy, mi az ok,
Ha a zaciból vagyok.
Kezdj el hegyet mászni 50 kilós hátizsákkal,
Vagy nagyot ugrani eltört lábbal,
És egyenlő lesz az esély,
Hogy velem egy szinten legyél.
Mindegy, mi az ok,
Ha a „zacin” túl vagyok.
Céltalan élet, örök keresés,
Ezer vérző seb, sosem feledés,
Kevésnek erő és révbe jutás,
Éjjeli felsírás (poszttraumás).
Mi lehet az ok?
Sose szabadulok!
Védtelen vagyok. Megsebez a simogatás.
Szíven talál egy szép szó, mosolygós bólogatás,
Lépre lehet csalni egy egyszerű trükkel,
Csak annyit kell tenned – ne mondd, hogy tűnj el!
Az lehet az ok,
Az, hogy én örökre „zacis” maradok?
2020 október, harmadik díj
