Csőtörés
A bajok akkor kezdődtek, amikor a szomszéd Horváthék miatt el kellett zárni a vizet az utcában, mert csőtörés volt náluk.
Egészen odáig hangos szó nem hagyta el a Mici meg a férje száját, vagyis elhagyta, de elvitte a víz olyan módon, hogy a nagy családi vitákat egészen speciálisan oldották meg: Mici mosogatott, a férje meg fürdött, néha valaki a wc lehúzást választotta, igény szerint, de a lényeg az volt, hogy mint valami fura játékban, ha kipattant volna a vita, már mentek is a helyükre és ki-ki a feszült mondókája alatt zubogtatta a vizet, így a másik megúszta szárazon a folyó drámát. Szóval víz folyt a szó mellett, de azért a víz volt az úr, elmosta a kemény hanghullámokat.
A véletlen hozta így egyébként, az első nehézségnél épp ebben a felállásban voltak, Mici a mosogatónál, a férje Vince a kádban, amikor valamin összekülönböztek volna, de nem hallottak egymásból semmit. Úgy pörgették ki magukból a dühöt, mint ahogy a tányéron maradt zsíros szaftot pörgette a lefolyó a konyhában Mici keze alatt. Mire végeztek, a lelkük is megtisztult, nem csak a Vince meg a nászajándékba kapott étkészlet, a bajnak nyoma sem maradt.
Akkor döntötték el, hogy így óvják a szerelmüket jóban-rosszban és vízben. Néha ugyan feljajdultak a számla láttán, de arra gondoltak, ez az ára a boldogságnak, az ár az ára na, mondjuk ki. A vízár. Gyarapodtak szépen, semmi nem gátolta a boldogságot, mondhatnám mély volt a szerelmük mint a tenger, sorra kerültek a polcra a boldog családi képek, azok a fura fajták, amikor mindenki csinosan a legszebb ruhájában feszít változó számú gyerekekkel vagy éppen várva őket, épp csak cipő nincs a lábukon, zokniban és harisnyában ácsorognak meg az elegáns ancúgban, mindig megcsodálom ezeket a fotókat a fehér csergén, amit érthető módon félt a fotós, ezért nincs cipő senkin.
És akkor jött a csőtörés. Délelőtt még nem volt baj, dolgoztak Miciék is, meg a vízügyi szakemberek is, semmi sem utalt arra, hogy itt mindjárt bekövetkezik a tragédia. Aztán hazamentek ők is, meg a szakemberek is, utóbbiak nem tudták megoldani a problémát, Miciék meg szintén nem, nem volt ugye gyakorlat, hát hisz épp attól lettek idegesek, az volt a baj, ami máskor a megoldást hozza. És nem volt megállás… Cunamiként törtek ki az elfojtott szavak, spriccelt a gyűlölet a szájukból, elmosta a nagy szerelmet. Két nap sem kellett és kiszáradt az a szép, hömpölygő medrük és feltárult a sok elsüllyedt hajó.
A bíróságon a kérdésre, miszerint miért válnak Mici csak annyit mondott:
– Vízió volt. Meg a víz. Aztán vett egy mosogatógépet.
Nuszer Mirjam Johanna
Fedél Nélkül, 2020.12.03.