687. szám Vers

Október végi éj

Szerző:

A türkizkék égen,
házak tűzfala felett felfénylő telihold
langymeleg tejfehérré festi
a rongyos gúnyájú felhőket.
Végre vége a napnak,
s habár ma sem léptem előrébb
túl sokat,
simogatja lelkemet a fény,
amiért egészen biztosan
senkiben nem keltek féltékenységet;
hisz, ahogy a szökőkút vizének csobogása,
a lepkék imbolygó szárnyalása
köztéri lámpák búrája körül, –
vagy épp
ellopott csókok ízének képzete
vastag törzsű fák mögött,
úgy a Hold is

mindenkié.

                1. október, hónap verse

Kapcsolódó írások