Felszálltam a villamosra,
s bár ritkán járok Pestre,
hamar megértettem,
ez a szokás erre.
Szárazra sírt szem mered a képernyőre,
hitelbe vett telefon a kézbe véve.
Sápadt arcomra szánalommal süt a Nap,
mert a te kezedben a telefon helyett a szívem.
Likes
Nincs hozzászólás