Ó, mily szépen énekel a kicsi rigó,
kikelet szépíttette kies kertünkben!
Szíve csupa öröm, önfeledten dalol,
fészke kész, asztala, a kert, megterítve.
A világ oly csodás, csupa öröm, szépség,
a kis rigólány természetesen dalol,
mert ami már megvan, az neki elég,
nem vágyik a csillagok közé, inkább dalol.
Mit érdekli őt a világ összes kínja,
vagy a buta, bolond emberek játéka,
melyben mindig átlátszó semmiség a tét.
Neki a napsütés, a kert, a LÉT a szép,
otthon van, megtalálja benne önmagát,
neki a tiszta természet a boldogság.
