Még álmosan bolyongó
lelkemet ölelik tarka képek,
most visszahúz az ágy
a jó melegben álmot kelteni,
pergő meséket látni újra,
és nem törődni
fényes napsütéssel,
nyüzsgő tömeg zajával.
Mégis kelek, és ott hagyom
szendergő vágyaim.
Tétován öntöm feketém,
sötét folt elterül a fehér abroszon.
A gőze száll, kesernyés íze
számban szétterül.
Szürkül köröttem minden,
ahogy lassan felébredek…
