A napok csak múlnak
egyre-másra,
élesednek a kontúrok,
akár köszörű alatt a kés.
Kérdezheted,
meddig visz még a lábam,
ha egykori akaratom
lassan a semmibe vész.
Oly jó lenne
tisztán és fényesen
legalább a holnapig látni!
Így, hogy egyetlen óráig sem
tudok,
ez visszaránt
abba a kietlen, kopár nihilbe,
hol minden s mindenki idegen.
2020. szeptember, harmadik díj