684. szám Széppróza

Titkok és szilánkok

Szerző:

Világ ellen

Árral szemben

Több száz éve már, hogy koldusbotra jutottál. Álmodik a nyomor, saját házacskájáról, öt szem piros almáról. Utolsó padban ültél, bukott diák lettél… A tékozló fiú egyszer majd hazatér, úgy döntött az ég: A fekete bárány „te magad légy!”

Ne vegyél rá mérget, hogy az életed mindig jó lesz. Amikor Hobót hallgatom, József Attilát olvasom, Arany János Toldiját tátott szájjal csodálom.

Keveset kaptam

Keveset adtam

Nyomorúságodban az alkohol démonja mögé bújtál. Törtél-zúztál, átkozódtál, a kicsikre nem gondoltál. Elbuktam, elhagytak, őszre-télre borultam. Ballagnak az évek, deres már a vérem, ballagok én is az idővel – csöndben kísérem árnyékom… homály sírkő lépteit. Eltékozolt évek, nekem nem volt szerencsém (?). A világ nem jön elém.

Hajnalban ébredezni

Tántorogva dolgozni

Két kezemből élek, huszadikán szépen el is fogy az élet. Álmodban öltél már embert, nem is egyet. Katonakorodban ettél először kuglófot, azóta se… Kapd el a vágtató időt, foltozd be szivárvány tükrödet. Harapj bele egy felhőbe, kézen járj az esőben.

Túl sokat ígértek.

Nem sokan dicsértek.

A nyolcadik napon elfogynak a felhőharapó, csillagőrző gondolatok. Nem tudod kezed nyújtani, szádat csókra tartani, térdedre nem ül senki. Az utolsó nap a nyolcadik. Arcod nem kap több virágillatú tavaszi záport. Nem lesznek több mámort hozó, magányt űző baráti mondatok. Mondatok, mint kései bocsánatok, elkésel te is, ha nem ébredsz fel idejében.

Bámul a tenyerem

Hol tart az életem

Csak úgy megszülettünk, csak úgy vagyunk egy kicsit. Csak úgy meghalunk mi is, úgy lesz még életünk, ha Istenünkhöz visszaszökünk. Napok, hetek, hónapok, lassú-gyors évek peregnek fonák sorsunk bársony fonalán.

Egy Anya csak van

Barát nem akad

Nagy koporsóba tegyetek, ha végre már nem leszek. Tegyétek mellém a háborúcsinálókat, a gyerekbántó papokat, a vallási őrülteket, a hazug képviselőket, az ősrosszakat az irigy, fösvény képmutatókat. Én akkor már erős leszek, nem engedem el őket. Tegyétek mellém a világ összes szegénységét, betegségét, szenvedését.

Én akkor már erős leszek…

Kapcsolódó írások