Egy felfuttatott cigány énekes-celebre
…megszokhatnám már, hogy a szép – ocsmány,
hogy rekordokat dönt az ízléstelen,
hogy igaz szót nem hallok, csak kocsmák
ködében s a mesterkélt már végtelen.
A kor ideált maga állított
magáról magának s nem számított
a bölcs intelem. Szégyenünk végzetes:
arcod, mi több neved adtad, hogy népem
szabadon gúnyolják és gyalázzák,
vakon hiszed, hogy tetted vagányság
s mit érdekel az, hogy fortyog a vérem,
hogy évek harcát dobod klotyóba?
Mert mi vagy: nagyon is pontosan érzed
te tuskó – sötét, pöfeteg hólyag…
