Amikor már harmadszor mondod
a magad egyre csiszolódó történetét,
– hogyne lenne ez is: rövid vagy
hosszú lejáratú kölcsön, befektetés,
letét, biankó, vagy túlélő betét,
végrendelet és hagyaték –,
úgy hallod, mint egy másvalakiét,
akinek saját, merőben más története
egyben-másban a tiédhez hasonlít csupán.
Korareggelre sújt lassúdan
egy elmaradt délután.
Nem ismeri föl az este teste
önmaga hajnali, friss délelőttjét.
Tudomásul sem veszi,
hogy időközben töröltetett
a történet előttje és utánja,
és azt a tényt, hogy majdhogynem
minden töröltetett,
ami előtt és után között
esett, vagy nem esett.
Likes
Nincs hozzászólás