680. szám Széppróza

Nyakkendő

Szerző:

Jolán és András tizedik éve voltak házasok, és mivel ez idáig szüleik, illetve nagyszüleik támogatására szorultak, gyermekvállalásról épp csak álmodozni mertek. Jolán, a feleség csomagológép-kezelőként dolgozott csökkentett munkaidőben, ahol, mint annyi más munkahelyen is, fele bérét bankszámlára utalva, másik felét borítékban kapta kézhez. András a katonaság után nem mutatott túl sok hajlandóságot a továbbtanulásra, jelentkezett hát kézi rakodónak egy szintén bedolgozókat foglalkoztató cégnél, itt tetszett meg neki a könnyűgépkezelés, és mert megvolt a nyolc általánosa, konyított valamit a műszaki dolgokhoz, így a művezetővel való diskurálás közben meggyőzte őt, fizessék a tanfolyamot, ledolgozza náluk az árát. Végül meglett majdnem minden típusú kisgépre a vezetői engedélye. Addig-addig tolta a három műszakot (pedig sok trehány kollégája emiatt sztahanovistának csúfolta), hogy – gyakorlatilag a végkimerülés határán – kinevezték munkafelügyelőnek. Ez, a félreértések elkerülése végett, nem a Kádár-érában történt, hanem a kétezres évek elején.

E momentum azt eredményezte, hogy Jolán fizetésének majdhogynem a háromszorosát vitte haza a férj. Teltek a hetek, egy-két hónap múltán András elég rendesen többet tett le az asztalra, mint korábban, az lett a feladata, hogy gondoskodjon a logisztika gördülékenységéről. Ez okból kifolyólag újfajta öltözéket is megköveteltek tőle, vasalt nadrág, fehér, vagy világosabb színű ing, és amit maga sem értett, nyakkendő.

Felesége persze roppant büszke volt urának előléptetése miatt, viszont ugyanúgy fóliázta a készterméket, akárcsak korábban. De! Előtört rég elfelejtett emlékképe apjáról, aki hivatalnokként minden áldott reggel gondosan kötötte meg a nagy, keretes tükör előtt nyakkendőjét, miközben arcszesszel lekezelt, frissen borotvált arcán kutatta a makacs sörtéket. Egy nap, mikor András hasonlóképp küzdött sajátjának csomózásával, ráripakodott.

– Te, figyelj már jobban oda! Lassan főnök lehetnél, nehogy már azon múljon, hogy képtelen vagy normálisan nyakkendőt kötni! (András ekkor maximum 3-4 órát tudott mélyen aludni a rá nehezedő stressztől. )

– Jó, szívem, ha apám megtanított volna, hidd el, rég úton lennék. Pont az állandó korholásod hiányzik hajnalok hajnalán! Jolán annyiban hagyta, viszont az idő múlásával a férj mind jobban megkapta: melyik vezető beosztású férfi kínlódik ennyit a nyakkendője megkötésével?!

Végre, hihetetlen módon (vagy azért, mert látták rajta, alig áll a lábán, és mentálisan is egyre instabilabb), kapott egyetlen hét pihenőt. Az asszony rögtön az első nap rákúszott a franciaágyban, miszerint helyre jöttek minden szempontból, bővüljön a család. Azt észre sem vette, a férje az idegösszeroppanás vékony kötelén táncol. Másnap fogta magát, és céltalanul nekivágott a belvárosnak, rótta az utcákat, nézelődött. Az egyik sarkon villogó neonon akadt meg a szeme: Tattoo. Mintha sokkolóval bénították volna le, egész testében görcsbe rándult. „Nyakkendő, tökéletesen megkötött nyakkendő, mi?!”– futott át rajta villámgyorsan a mérges elhatározás. – Na, drágám, kapsz olyat, amivel legfeljebb egyetlen egyszer tudsz felhúzni… – ezzel belépett a szalonba. Közölte kívánságát a tetoválóművésszel – élethű tetoválást szeretne a nyaka köré, sötétszürke színárnyalatban, kerül, amibe kerül – a férfi, minthogy látta, emberünk bekattant, csupán ennyit kérdezett:

– Na és milyen csomóval kívánja? – Windsor- félével, ha megvan – válaszolta András.

Hazaérve Jolán nem zargatta férjét, de aztán a fürdőszobából kijövet összetalálkoztak, és az asszony kisebb sokkot kapott.

– Mit, mit, az Isten szerelmére, mit műveltél magaddal?

– Elegáns, nem? Soha az életben nincs többé probléma vele – reagált a férj, majd lehanyatlott a kanapéra.

– És mégis, hogyan fogunk így napozni a horvát tengerparton? Megígérted!

– Mint az elit, édesem, mint az elit… – vont vállat András, felszisszentve sörét.

2020. június, második díj

Kapcsolódó írások