401. szám 678. szám 745. szám Vers

Nem panaszkodom

Szerző:

Köszönöm, jól. – mondom, ha kérded.
De várj egy percet még, s talán megérted:
ha már így szóba hoztad, újra gondolom.
Kinek lenne jó, ha szó nélkül ráhagyom?
Igen, jól vagyok. – mondhatnám, hisz mégsem
lenne igaz, hogy mindig éhezem.
Bár minek is titkolnám? Keveset eszem.
Néha kerül több is, olyankor jóllakom,
s beérem ennyivel. Nem panaszkodom.

Tévedsz, nem is fázom. Inkább csak a télen…
Elmúlt, itt a tavasz, és kizöldült reményem.
Most napfény jár a parkban, sétál a lombokon,
átkarolja vállam, babrál az arcomon.
Cicáz velem a szél is. No lásd, – ingyen szeret!
Fülembe súgja: nyár jön! S tudom, nem hiteget,
feledhetem végre a jégfürtös telet.
Mi lesz a nyár múltával? Ezt még meggondolom:
ami jön, múlik is. Nem panaszkodom.

Mindig így, egyedül. Hidd el, már ez se bánt.
Magam mosom magamra e viseltes ruhát.
Ha úgy adódik, szakadjon! Meg is foltozom,
s mint életem ráncait: magam vasalgatom.
No és van hol laknom. Persze, csak bérelem,
néhány négyzetméter egész életterem.
Mégis tág tud lenni, ha rám tör a félelem.
Senki sincs adósom, én se tartozom.
Így élek régóta. Nem panaszkodom.

Ha mégis fáj valami (homályos sejtelem),
hogy félbehagyott szándék kíséri életem.
A hitem sem követ már. Semmit sem tehetek,
mint annyiszor, most is csak zsákutcát kövezek.
Bár tudhatnám… hogy végre valódi nyár jön el,
az élet is lép felém, hogy könnyebben érjem el!
Csak nem feladni! Ennyivel magamnak tartozom.
A többi meg van írva. Nem panaszkodom.

Megjelent a szerző Bánom is én című kötetében.

Kapcsolódó írások