Felhólyagosodott passzivitásom
kárhozat. Magamnak köszönhetem.
Akarok, de mégsem.
Tudom a semmit.
Tenni és venni, eltervezni,
magamból kitépve sárba vetni.
A mindenség pórázával
nyakamban lébecolok.
Röhögök rajtam.
Könnyeket termesztek.
A könnyek termeszek.
Halomba hordják szétszaladt
kétségeim. Rájuk fekszem.
Reszketek.
Szaggatott önsajnálat
mártózik bennem.
Most jól esik.
Verseimre
záródnak az ajtók.
…és te nem vagy itt.
