esik az eső
az ég a ház a
bozót a barlang
csupa cső s mind
lyukas hideg az
a kis maradék
levegő – az mi
több kevesebb
lesz furcsa mind
a nesz szét
szakadt a víz
ezer darab cseréppé
vált a felszín persze
nem de mégis –
minden lovad
megszökött s fel
szaladt az égig…
száradás nincs
s csak igen
messziről
nyihog az ég
s az idő éle
mint borotva
mindent mi kiáll
s nem kiált már
más csak a csend
hiányod mélyen
reszketegen zihál –
de majd – s lehet
nem oly soká –
utol is érünk!
2017. január, 3. díj
