Sosem látott húgom – repült felém,
vagy nővérem? eldöntenem nehéz.
Majd lassan eltolt s úgy gyönyörködött
bennem, letörtem: sokat köhög s köpött.
Gyermekei mögé takarództak,
itt még a kutyák is vakaródznak!
A férje – részeg, rokonai: szintúgy,
elkel majd a víz; udvaron a kis kút.
– Látom, van egy kukoricagóréd!
Francot! ott lakunk! Mióta? Jó rég.
Szürke köpenyét a nap felöltötte,
és a fáradtság testünk megőrölte.
S lélekben oly’ messze távolodtam;
a Göncöl rúdját megroppantottam!
