Mivel érdekelt a többi rokon,
az útra kísérőt kérünk és kapunk,
egy kissé elhagytuk; nekünk nincs szagunk,
és főleg: a lábunk nem tántorog.
Sárga lábán szétszakadt a szandál
újságpapírból csavart cigarettát,
nagyot hunyorog, vélem – talán nem lát?
szipog s egy falra kicsapja taknyát…
bennünk rögtön fejre állt az ütő,
jéggé vált a fény s elhervadt az árnyék
és azt kívántam: bár messzire járnék
sőt rohannék, míg bírja a tüdő…
De rám ült időm s ellenem dolgozik;
küldetésem hív s ő gondolkodik!
