654. szám Vers

Levél a múltba… (Szabó Lőrinchez – Különbéke)

Szerző:

Már a halál sem hozhat
egyetértést, Lőrinc –
és harminchárom télnek
elég a felét végig vacogni,
hogy rájöjj, hol próbálsz
megmaradni annak, aminek születtél.
Most már fénysebesen rémlik fel
hyper éles képernyőkön
mi van itt,
hol gyorsulva pörgünk az infarktusig,
pókhálóba röpült légyként.

De hidd el – ez mégis csak szomorú.
mert akkor se volt, most sincs ellenszérum
belénk fecskendezve az ellen,
amit gerjeszt bennünk e kor.

Azért ez mégiscsak szomorú.
És ha megjátszott eleganciával
fütyürésznénk vígan az utcán –
vagy mosolyognánk a gyermekekre!
Baktatunk, cipőink orrára fókuszálva.

Nem, Lőrinc,
Ide kevés a „Guernica”.
Ide kevés a „Hazám”.
Ide fogalmam sincs, mi lenne elég.
Különb háborút vív magával az,
aki külön békét köt a semmivel,
mint aki nyomtalan úton tovaindul.

Mert tengődhetsz gépként,
annyi értelemmel, amennyit beléd programoztak,
több rendszer is futhat rajtad egy időben
egészen a rövidzárlatig.

Nem kell ez a béke,
amaz a háború sem.
Helyünkbe kellene végre
ültetni egy-egy fát, emelni otthonokat;
messzebbre látni,
többet s érezni
saját kályhánk melegénél.

Kapcsolódó írások