647. szám Vers

Baalbek

Szerző:

Kőtömbök szélein foszlik a pernye.
Barnuló homloka szellemet űz.
Hol él a nép, ha isten nevelte?
Kié az áldozat, kié a tűz?

Sovány a vigasz, ha tompa a balta.
Vastag a kéreg, de vékony az ág.
Halkuló visszhangok zörejét hallja,
homokba fullad az árnyékvilág.

Oszlopok tövében lapuló lényeg.
Oázist bámuló nehéz falak.
Hanyatló tündöklés, színtelen fények.
Előtted jártam és megvártalak.

Templomot emeltél úttalan útra.
Képtelen négyszögben tengődő kör.
Császárok figyeltek álarcba bújva.
Rabszolgád sírása máig gyötör.

Táguló világok. Mi lesz a mérce?
Fáradó hit helyén kőmerev tény.
Elveszett városok hiú reménye.
Kallódó jóslatban önző erény.

Kapcsolódó írások