(vers a versben)
Diósi Ágnesnek ajánlom
És kitalálom új, saját kis világom;
gyűlöltem… s nem győzhettem le a véremet:
szíven mart a szégyen. Most hát kikiáltom:
fekete szemem könny, mint sötét hold ragyog,
mert cigány vagyok, mert magyar vagyok,
mert két kardot hordok és emberléptemet
végzetem vezérli, míg porrá hamvadok.
Bárhol e világon a más: baja tenger;
titkon, fű alatt ősi állatvágyak
sértik méltóságát s döfik villa-szemmel!
Cseppenként szivárog erőm, csak kis álmok
tartanak meg, a pengék húsba vájnak;
hazám idegen, nyesné vézna szárnyam:
szabad akarat s vágy: élni, mint sirályok.
