Isten! – ha vagy,
ne válaszolj,
bár mégis, újra kérdezem:
mért adsz erőt, s mért átkozol,
hogy élni, bírni, tűrni kell?
Csak nézz le rám, és láthatod,
nem élet ez, csak létezem.
Veled öregszem, jó Uram.
No nézd:
ezernyi ránc homlokomon,
és úgy érzem, magamra hagysz,
nem kísérsz már az utamon.
Mert mennyi-mennyi bánat ért,
betegség, gond és gyötrelem.
Nem lázadok, de mondd, miért
és meddig kell még küzdenem?
Én képmásodra élek itt,
tudom, hogy, létezel.
Csak pillanatnyi gyengeség
hogy mégis, újra kérdezem:
mért adsz erőt, s mért átkozol?
Isten! – ha vagy,
ne válaszolj!
Te bennem még hiszel?
Megjelent a szerző Bánom is én című kötetében.
