Égitestek közt álmodom
magányosak kik elhagytak
nem ront meg bú, baj, rágalom
köd karmai nem szaggatnak
Gyenge aki megfenyeget
enyészet nem lakik bennem
egye más a rabkenyeret
a dacból fölemelkedten
Nem veszek el nyers habokban
árván soha nem csavargok
a szívem nincs darabokban
keresztet háton nem hordok
Álmom könnyebb mint egy lepke
álmom könnyebb mint egy pille
szöget Te sem versz kezembe
Te sem láthatsz megfeszítve
Helyetted is jó kedvem van
nincs ki lenyúzza a bőröm
csoda bennem minden dallam
én az élethez kötődöm
Nincs ki szívem elorozná
nincs ki engem megpecsétel
az ördög sem tehet rosszá
a tehetetlen dühével
Erő nincs ami ledöntsön
tüske nem leszek bozóton
nincs senkinek mit köszönnöm
nincs aki fellobogózzon
Égitestek közt álmodom
mint egy hajléktalan részeg
csillagfénnyel a vállamon
Istenen is átalnézek
