665. szám Vers

A fájdalom és én

By

Égitestek közt álmodom
magányosak kik elhagytak
nem ront meg bú, baj, rágalom
köd karmai nem szaggatnak

Gyenge aki megfenyeget
enyészet nem lakik bennem
egye más a rabkenyeret
a dacból fölemelkedten

Nem veszek el nyers habokban
árván soha nem csavargok
a szívem nincs darabokban
keresztet háton nem hordok

Álmom könnyebb mint egy lepke
álmom könnyebb mint egy pille
szöget Te sem versz kezembe
Te sem láthatsz megfeszítve

Helyetted is jó kedvem van
nincs ki lenyúzza a bőröm
csoda bennem minden dallam
én az élethez kötődöm

Nincs ki szívem elorozná
nincs ki engem megpecsétel
az ördög sem tehet rosszá
a tehetetlen dühével

Erő nincs ami ledöntsön
tüske nem leszek bozóton
nincs senkinek mit köszönnöm
nincs aki fellobogózzon

Égitestek közt álmodom
mint egy hajléktalan részeg
csillagfénnyel a vállamon
Istenen is átalnézek

You may also like